Jön a tél, megfagynak a kidobott állatok

Évről évre a tél közeledtével az állatvédő-állatbarát emberek szívében komoly felhők gomolyognak: mi lesz az országszerte százezres számban utcán kóborló kisállattal, amikor beáll a hideg tél? Az aggódás jogos.

Az állatok nagy része kalóriát vesztve, legyengülve pusztul el, egy részüket a gyepmester hálója (dróthurka) viszi el az olykor megváltásnak számító (de könyörtelen) pusztulásba. Gyakori eset az is, amikor az értelmetlen, kiutat kereső bolyongást egy jármű kereke szeli ketté végérvényesen.

Riasztó, és emberi szívet facsaró látvány az, amikor fedél nélküli társállatok bolyonganak céltalan. A kóbor állatok helyzete riasztóan hasonló a hajléktalan emberekéhez. A probléma gyökerei, és a krízishelyzet megoldási lehetőségei ellenben teljesen különbözőek.

Míg a hajléktalan ember saját helyzetét (nagyrészt) maga generálja, addig az ember által háziasított állaltok egyedei teljes mértékben az embertől függenek… A hajléktalan ember problémájából való kiutat önmaga is találhat, addig a kivert állat sorsa az utcára kerüléssel végérvényesen megpecsételődhet, hacsak nem segít megmentésére egy ember.