Életek...
Egy medvebunda 2 medve életébe kerül.
Egy leopárdbunda 6 leopárd életébe kerül.
Egy fókabunda 8 fóka életébe kerül.
Egy farkasbunda 12 farkas életébe kerül.
Egy kutyabunda 10-15 kutya életébe kerül.
Egy ocelotbunda 15 ocelot életébe kerül.
Egy rókabunda 18 róka életébe kerül.
Egy vidrabunda 20 vidra életébe kerül.
Egy macskabunda 24 macska életébe kerül.
Egy nutriabunda 30 nutria életébe kerül.
Egy perzsabunda 36 újszülött bárány életébe kerül.
Egy oposszumbunda 40 opusszum életébe kerül.
Egy nercbunda 50-60 nyérc életébe kerül.
Egy cobolybunda 80 coboly életébe kerül.
Egy csincsillabunda 150 csincsilla életébe kerül.
Egy mókusbunda 400 mókus életébe kerül.
Hát megéri????

A szőrmeipar a jelenlegi adatok szerint 100 millió állat halálát okozza évente. Ezek a bizonyítható adatok. Az illegális szőrmekereskedelem adatai valószínűleg ezt a számot is jóval felülmúlják.

Mi vesz rá minket? Mi késztet még mindig bennünket arra, hogy mások bőrét, szőrméjét hordjuk magunkon? A mi éghajlatunkon nem vagyunk rászorulva a bundára.
A vadászó eszkimó esetében talán indokolt, de a mi esetünkben ez csak luxuscikk, amivel egyesek a gazdagságukat akarják fitogtatni, de végül lelki szegénységüket reklámozzák. A szőrmegyártás szükségtelen állatkínzás és mészárlás. Semmilyen formában ne támogasd! Ha bundára vágysz, vegyél műszőrmét! Ha a cipőd is műbőr, az még jobb!

Szőrmefarm
Tudod, hogy néz ki egy szőrmefarm? Itt tenyésztik azokat az állatokat, akiket később kivégeznek, hogy szőrükből bunda legyen. Húsukat gyakran szemétre dobják, hiszen nincs rá szükség.
A szőrmefarmok leginkább a náci koncentrációs táborokra emlékeztetnek.

Azok az állatok, melyek a természetben sok-sok négyzetkilométernyi területet birtokolnak itt olyan szűk ketrecekben élik le életüket, ahol nemhogy szaladgálni, de megfordulni sincs helyük. Az ilyen körülmények között felnevelt állatok lábai szinte minden esetben eldeformálódnak, míg a vadon élő és befogott, majd ketrecbe zárt állatok pár nap alatt teljesen megőrülhetnek.

A szőrmefarmokon tartott állatok viselkedési zavarokat mutatnak, sokszor megbolondulnak, megbetegszenek és van, hogy megcsonkítják magukat. Sokszor széttépik gyengébb társaikat is.
A csapdával befogott állatok szőrméje gyakran sérül; belőlük átlagosan háromszor annyi kell egy bundához, mint farmon tartott társaikból.

A kivégzés
Az állatokat, amikor már elég nagyok, és bundájuk a legértékesebb, "kíméletesen" kivégzik: vagy áramot vezetnek a végbelükbe, vagy gázkamrába zárják őket. A legolcsóbb megoldás, ha egy nagy dobozba zsúfolják össze őket, majd egy kamion kipufogócsövére kötik a ládát és addig járatják a motort, amíg az utolsó állat is el nem pusztul.

A rettegő kis rókákat nyakukra rakott fémhurokkal rángatják ki a ketrecből; az egyik pólust a végbelébe, másikat a szájába dugják. A tenyésztők állítják, hogy ez kíméletes halálnem.

A nercek bundája akkor nem sérül, ha megfojtják őket. A csincsilláknak kitekerik a nyakát. Néha csak másodszorra, harmadszorra sikerül...
A csincsillákat is meg lehet ölni árammal; ilyenkor nemiszervükbe vezetik az elektromosságot, ami hosszú, borzalmas haláltusához vezet.

Tudod, hogy készül a perzsabunda? A kisbárányt az anya méhéből szedik ki, mert a szüléskor a szőre kiegyenesedne. Az anya méhét ezért felvágják és kirángatják belőle, majd megnyúzzák a kis újszülöttet. Így az anya és a kisbárány is elpusztul.

Van, hogy az állatokat vízbefojtják, de az állatvédő szervezetek által gyűjtött videókon olyan jelenetek is láthatók, amikor az állatok még élnek, amikor bőrüket lenyúzzák.