Téli tartás

A kutyák méretének megfelelően igen eltérő lehet a tartási módszer. Nagytestű, hosszúszőrű kutya esetében, nagyon egyszerű a feladatunk Egy szélvédett helyen elhelyezett normál kutyaház tökéletesen megfelelő.(német juhászkutya, skót juhászkutya, belga juhászkutya, kaukázusi juhászkutya, eurázsiai, délorosz juhászkutya, leonbergi, stb)

Nagytestű, de rövidszőrű kutya esetében kicsit bonyolultabb a feladat. Mindenek előtt szoktatnunk kell a kutyát, a hőmérsékletváltozáshoz. Az év teljes időszakában tartsuk a szabadban a kutyát, mert ebben az esetben van ideje aklimatizálódni az ebnek. Fokozatosan tudja megszokni a hideget és meleget egyaránt. A vedlése normális ciklusra áll be. Nagyon nagy hideg esetén (-10 ,-15 fok) mindenképpen biztosítsunk a kutyának egy téliesített lakrészt. Ha ilyen nem áll rendelkezésre, akkor bizony be kell engedni a lakásba. Az idő enyhülésével azonban ismét az udvarra kell küldeni. Ha a kutya folyamatosan ki és be jár az udvar és a lakás között az nagyban hozzájárulhat a megfázásához, illetve folyamatos vedléshez vezethet. Ez pedig azzal jár, hogy a lakás állandóan szőrrel lesz borítva.

Kistestű és rövidszőrű kutyákat csak lakásban szabad tartani. Aki idegenkedik ettől, az soha ne válasszon ilyen típusú kutyát. Miután ezek a kutyák télen is melegben tartózkodnak, a lehető legkevesebbet vigyük őket a szabadba. A vécéztetésüket alommal célszerű megoldani. Ha mégis rászánjuk magunkat egy sétára a szabadban, akkor szerezzünk be valamilyen ruhaneműt a kedvencnek.

Tartásról általában.

A fajtaválasztás nagy felelősség, ha nem tudunk megfelelő téli elhelyezést biztosítani a kutyánk számára, ne válasszunk déli, melegéghajlatról származó fajtát. Vannak olyan kutyák, melyeknek nagy a szeretet éhsége, melyeknek szüksége van a gazda, a család állandó közelségére (cane corso, bullmasztiff, kanáriszigeteki kutya, leonbergi, bulldogok, stb) bizony ők nem tekinthetők aprótestű ebeknek.

Kistestű kutyák választása, tartása.

Kistestű kutyák esetében is vannak olyan problémák, melyek komolyan befolyásolhatják választásunkat. A kistestű kutyákat nehéz szobatisztaságra szoktatni, míg egy nagytestű kutya esetében ez 1-2 hónap alatt elérhető, addig apró társaik esetében ez több hónapot is igénybe vehet, és egyáltalán nem biztos, hogy teljes lesz a siker. Sajnos ez elsőképpen a gazdik hibájára vezethető vissza. Egy néhány kilós kutya esetében a gazda könnyebben elnézi a botlásukat. Produktumuk általában kicsi, de ne feledjük „sok kicsi sokra megy” és az is igen büdös tud lenni, ha nincs rendszeresen takarítva.
A kistestű kan kutya ugyanúgy viselkedik, mint a nagytestű kollégája, ha eléri az ivarérett kort, jelöli a területét.
Azonban míg a nagykutyák ezt az udvaron teszik, addig ezt a kicsik a lakásban, nem tisztelve egyetlen bútor sarkát sem. Bizony, ha ezt azonnal és következetesen nem tiltjuk meg a kedvencünknek, a kutya úgy tekinti, hogy ez egy bocsánatos bűn. (jó-jó esetleg megszidnak érte, de komolyabb baj nem lesz belőle)
A javaslatom az, hogy még csírájában fojtsuk el ezt a dolgot, mert ha nem tesszük a család szeme fénye tudományos precizitással fogja letenni névjegyét, minden egyes bútordarabunkra. Ennek következménye pedig az lesz, hogy a lakásban egy erős ammónia szag fog eluralkodni, amit mi magunk előbb – utóbb már észre sem veszünk, viszont ha vendégünk érkezik, az valószínű hanyatt esik tőle. Higgyék el ezt a szagot sokkal könnyebb megelőzni, mint utólag megszüntetni.