Biehler úr tanácsai a versenyszerű kiképzéshez

1. A másik módszernél nem kell a hosszú póráz, (Biehler úr még a láncnyakörvet is leveszi a kutyáról) a vezényszó elhangzásakor két lépést (nem többet) tovább megyünk és azonnal megfordulunk a kutya felé és kézzel vagy szóval korrigálunk, ha kell. Ügyeljünk arra, hogy a tempónk ne legyen gyors és rövid lépésekkel menjünk.
2. A kiképző hangolja össze a lépéshosszát a testmagasságával. A lépés ne legyen túl hosszú vagy cammogó. Kívánatos a sportos, nem túl gyors, a kutyavezető számára is természetes lépés.
3. A leülés gyorsítása azzal, hogy kissé odacsapok a kutya farára, abban a másodpercben történjen, amikor a bal lábam mellé odalépek a jobbal (az „ülj” vezényszó bal lábra érkezzen). Utána ne mulasszuk el a kézzel történő jutalmazást (megütögetjük a bordatájékot). Eleinte a kézsegítséggel egy időben adjuk ki az „ülj” vezényszót is.
4. Ha csökken a kutya aktivitása, szakaszokra bontva tanítsuk a gyakorlatokat, pl. elindulástól fordulásig, utána feloldani egy dicsérettel vagy labdával, jutalom falattal.
5. A megerősítéseket addig végezzük, amíg a kutya már felszabadultan várja a fordulatokat.
6. A munkát tegyük olyan kívánatossá, hogy a kutya szinte „szólítsa meg“ a kiképzőt. A kiképző „kápráztassa el” a kutyát. Ezt lehet aztán kihasználni a továbbiakban.
7. Ebben a fázisban mindenféle nyakörv vagy póráz inkább akadályoz, legjobb, ha semmi nincs a kutyán. A zsebünkben benne lehet a szöges nyakörv és a kutya azt is megtanulja, hogy ez rá is kerülhet, ha szükség lenne rá.
8. Biehler úr úgy látja, hogy a magyar kiképzőkre általánosan jellemző – de Németországban is –, hogy nem „dobják be” magukat eléggé ebbe a játékba. Több „felhajtás” kell, hogy a kutya élvezze a játékot.
9. Előbb fel kell építeni egy belső akaratot, egy „dolgozni akaró” képességet. Ha ez nincs meg, nem lehet versenyszerűen dolgozni vele.
10. A kutyakiképzőnek is el kell jutnia abba a mentális állapotba, ahova a kutyánkat szeretnénk eljuttatni. Magas munkakedv kell a kutyakiképzőnek is és a kutyának is. Fontos, hogy ezt a „fentlévőségünket” jól be is tudjuk mutatni a kutyának. Fontos ennek az állapotnak a kutya számára is hiteles bemutatása.
11. Emellett mindig korrigálni is kell a kutya hibáit (befordulások, lassú kerülések, lassú leülések), hogy ne rögződjön bele a helytelen viselkedés.
12. A fordulatok előtt egy kis pisszenéssel figyelmeztethetjük a kutyát, ezt még a vizsgán sem hallja meg a bíró.
13. Bal fordulatoknál a jobb térdünk emelésével akadályozhatjuk meg a túlzott befordulást, de utána azonnal (két lépés után) dicsérjük meg a kutyát.
14. A pisszenés-térdemelés-dicséret egy összehangolt folyamatot képez. Eközben más testjeleket nem alkalmazok még gyakorlás közben sem, mert erősen rögződnek bennünk (nem hajolok rá a kutyára, nem a vállammal indítom a fordulatokat).
    
    Játék
    
15. Az önfeledt játék és egyúttal a pontosság megkövetelése a kiképző kulcsfontosságú feladata.
16. A kiképzőnek a játék közben is ügyelnie kell arra, hogy a vezényszón kívül ne adjon testjelet (ráhajolás), mert ezek mind kiképzőben, mind a kutyában rögződnek és ezek pontlevonással járnak. A vezényszó „meglepetés szerű” legyen.
17. Amennyiben labdával jutalmazunk legjobb, ha két vagy több zsinóros labdát használunk. Így a labda pörgetésével konfliktus nélkül vissza tudjuk szerezni azt, amelyik a kutyánál van.
18. Olyan szinten kell labdázni, hogy a kutyának eszébe se jusson otthagyni bennünket.
19. A jutalmat (jutalom falat, labda, simogatás, szóban) ne adjuk se túl korán, se túl későn. Akkor adjuk, amikor a feladat „lecseng” a kutyában, ez néhány másodperc. „Gondolatnyi“ idő után dicséret és aztán labda.
20. A tényleges tanítást addig ne kezdjük el, amíg a kutya nincs úgy felpörgetve, hogy beleharap a kabátunkba is a labdáért. A játéknak szívből kell jönnie. A munkavégző kedvet nagyon fel kell építeni.
21. A kutyák között különbség van abban, hogy labdával vagy élelemmel lehet jobban motiválni. Ennek a motiválásban van szerepe.
22. Amennyiben a kutya működik nem kell mindig dicséret vagy jutalom.
23. Amennyiben úgy látjuk, hogy a kutyánkra ráfér egy kis pihenő – a sok alakítgatás, kényszer konfliktus viselkedést hozhat –, mert mentálisan (esetleg fizikailag is) fáradt, kb. 10 perc elegendő a pihenésre.
24. A gyakorlatok közbeni alapállásokat mindig kis „balraát”-tal vegyük fel, mert így kisebb a lehetőség a távoli kerülésre és a befordulásra.
    
    Szemkontaktus
    
25. A szemkontaktus kialakítása nagyon fontos alapfeladat. A kialakítása az önfeledt játékkal történik. Sem nyakörv, sem póráz nem kell hozzá.
26. Ha a kutya nagyon befordul, a térdünk emelgetésével – pici kellemetlenség – akadályozzuk ezt meg. Ha ez nem elég, tegyünk a térdünkre egy szöges nyakörvet, így egy kissé nagyobb kellemetlenséget tudunk okozni, de ezzel se hozzuk a kutyát konfliktusba.
27. Amikor a játékkal már sejti a kutya, hogy mellettünk kell mennie, áttérhetünk a jutalom falatokra. Ekkor jutalmazhatunk a jobb kezünkkel is úgy, hogy menet közben a bal kezünket nem túl feltűnően lengetjük, a jobb kezünkbe jutalomfalatot – krokett – veszünk és kissé a hátunk mögé tesszük, hogy erre ne figyeljen. A jobb kezünket csak akkor vesszük elő, amikor a kutya felnéz a szemünkbe és ekkor kapja a jutalom falatot. Ha elnéz másfele nem kap semmit, szinte könyörögnie kell a jutalom falatért.
28. Ebben az időszakban a kutya otthon nem kap csak vizet. A teljes napi adagjáért meg kell dolgoznia (nyomkövetés+engedelmességi). De ez nem jelent éheztetést, a napi adagját azért megkapja.
29. A szemkontaktus kialakítása során, ha a kutyavezető egy kis lihegő hangot ad a jutalom falat adásával egy időben, később már a lihegés önmagában is „jutalom” lesz, amit még a vizsgán is lehet alkalmazni.
30. Már a szemkontaktus kialakítása közben is ügyeljünk a helyes testtartásra, ne hajoljunk a kutya felé, a fejünk nézzen előre a jutalom falat adása közben.
31. A szemkontaktus végső tisztázása (és a többi gyakorlaté is) elektromos nyakörvvel történik. Az a nyakörv a jó, amelyiknek van egy vibráló fokozata (legenyhébb). Ha a kutya elnéz, kap egy ilyen impulzust. Ez tehát nem büntetés, hanem egy figyelmeztetés, hogy nem a számunkra kívánatos viselkedést mutatja. A táplálékkal építjük fel, de ezzel a minimális impulzussal tisztázzuk le
    
    Apportozás
    
32. Az apportozás tanításának is az az alapja, hogy a kutya szeresse az apportot. Annyira örülnie kell az apportnak, hogy amikor a „futás közbeni állítás” gyakorlatnak vége, már örömmel várja az apportozást.
33. Az a jó, ha már kezdettől 2-3 fadarabbal vagy apportfával játszunk. Ezekkel éppúgy „el kell kápráztatni” a kutyát, mint a labdákkal.
34. Az apportfa rágásával kapcsolatban, ne felejtsük el, hogy az elsődleges cél az, hogy gyors, motivált kutyánk legyen. A rágás megszüntetése ne menjen a motiváltság rovására.
35. A rágás megszüntetésére ajánlható, hogy az apportfa fogó felületét tekerjük be egy vékony dróttal, ettől kellemetlenebb lesz a rágcsálás. Lehet, hogy eleinte ki is köpi a kutya, de később megszokja és nem rágja.
36. A másik ajánlható módszer, hogy a fogófelületre műanyagot teszünk, ezzel téve kellemetlenebbé a rágást.
37. A harmadik módszer az, hogy a hosszú pórázra tesszük a kutyát, szájába adjuk az apportfát és, ha rág egy kis ütést kap (tenyérrel) a fejére. Amikor nem rág simogatjuk a fejét. Meg kell tanulnia ebből a kontrasztból, hogy mit várunk el tőle.
38. Ha elég ösztönerős a kutya (versenykutyákról van szó) kis elektromos impulzust is adhatunk a rágcsáláskor.
39. Biehler úr bemutatott egy olyan módszert is, amikor is a kutya hosszú pórázon volt, a kiképző elé állt. Egy másik pórázt a kiképző lába közt hátrafelé vezetve Biehler úr tartotta. Amikor a kutya rágott Biehler úr megfeszítette a pórázt, ezzel szinte kétfele kipányvázta a kutyát, amikor nem rágott meglazította a pórázt és a kiképző simogatta. Ez a megfeszítés és a simogatás adta a kontrasztot a helyes és helytelen viselkedés megértéséhez. Erre a kipányvázásra azért is szükség volt, mert a kiképző jelezte, hogy a kutya egy idő után őt is megtámadja, így viszont erre nem kerülhet sor.
40. A rágcsálás megszüntetése hasonló feladat a védőkar rágás mentes tartásának tanításához. Segítség lehet az is, ha az apportfát egy zsinórral vagy fogantyúval látjuk el, mert ennél fogva „életre kelthetjük”.