A degu – egy kedves, szelíd rágcsáló

Az otthon tartható kisemlősök között a degu egy különleges, alig ismert állat, mely rendszertanilag a rágcsálók rendjébe és az ún. csalitpatkányok családjába tartozik, de szegről-végről rokona a csincsillának és a tengerimalacnak is. Európában, ezen belül hazánkban egyelőre még kevesen tartják és tenyésztik őket, de népszerűségük egyre nő.

Eredeti lelőhelyük Chile, ahol a legközönségesebb rágcsálók. Igazi társas lények. Ezt bizonyítja az is, hogy ha pihennek vagy napoznak, szinte egymás hegyén-hátán fekszenek. A kifejlett állatok testhossza 18-20 cm, amelyhez 10-12 cm-es farok is tartozik. Zömök testüket szürkésbarna prém borítja, amely világosban narancssárga fényű, csillogású. Farkuk végén fekete pamacsot viselnek. A hallásuk kiváló, a legkisebb neszt is meghallják, és nyomban felfigyelnek rá.

Elhelyezésére nemcsak a terrárium, hanem az újabban nagy választékban beszerezhető, rozsdamentes drótból összeállított, szénaráccsal is ellátott ketrec/kalitka is felhasználható.
Férőhelyük legyen tágas, és a rágásnak, rágcsálásnak jól ellenálló anyagból (üvegből, rozsdamentes fémlemezből, dróthálóból) készüljön. 3-5 kifejlett állatnak legalább 1/2 m2-t kell biztosítani. Terráriumuk aljára helyezzünk alomként finom faforgácsot, amelyet a szükség szerint kell cserélni. Néhány vastag, ágas-bogas faág hangulatosan és az állatoknak megfelelően díszíti a terráriumot.

Hamar megszokják új környezetüket, és egykettőre szelíddé, kezessé válnak. Különösen a fiatalok alkalmasak a szelídítésre. Könnyen kezelhetők akkor is, ha egyszerre több példányt szállásolunk el. Sőt! Nagyon előnyös, ha többen vannak együtt, hiszen - mint már említettük - társas lények! Soha ne tartsunk egyedül degut, mert depressziós lesz. Legjobb egy alomból való és azonos neműek együtt tartása. Leírások és saját tapasztalataink szerint is igen fejlett kommunikációs eszközökkel rendelkeznek. A halk duruzsolástól elkezdve, a magas bíp-bíp-ig minden megtalálható hangskálájukon. Előszeretettel beszélgetnek egymással, ilyenkor halk, sutyorgó hangot hallatnak, ezeket használják "titkaik" megbeszélésére. Magas sikító hangot veszély, fájdalom, vagy kellemetlen eseménykor használnak.
A deguk táplálására felhasználható a zöld saláta, reszelt sárgarépa, a gabonamagvak, a legkülönfélébb gyümölcsök, mogyoró, mandula, dió, mazsola, sajtok (pl. trappista), száraz kenyér, továbbá a nyulak, egerek, tengerimalacok, patkányok, csincsillák tápja. A felsoroltak mellett időnként ajánlatos kedvenceinknek néhány csipetnyi takarmánymeszet is szórni a táplálékra.

A táplálék és az ivóvíz tárolására olyan nehéz cserépedényt alkalmazzunk, amelyet képtelenek feldönteni. Abban az esetben, ha elegendő lédús füvet, zöldséget és gyümölcsöt kapnak, ivóvízre és itatóedényre nincs szükség. Nem árt tudni, hogy az etetőedényből szanaszét hurcolják az eleségüket, hogy azt nagy-nagy nyugalomban ki-ki a saját ízlése és vérmérséklete szerint fogyassza el. Így könnyen előfordulhat, hogy a faforgácsalomban itt is, ott is ételmaradékok lapulnak. Ezért is fontos a gyakori alomcsere!

A deguk rendszerint szobatiszták, már ami az ürítésüket illeti. Éppen ezért nagyon célszerű a terrárium valamelyik sarkában egy olyan tálkát elhelyezni, amibe fűrészport, tőzeget vagy itatóspapírt helyeztünk. Ebben az esetben minden esély adott ahhoz, hogy védenceink itt végezzék el a "dolgukat".

A deguk néhány hét, de legfeljebb néhány hónap alatt annyira megszelídülhetnek, hogy a táplálékot akár kézből is elfogadják. Néha a simogatást is eltűrik.

A degu barátságos, kedves lény. Próbáljuk elnyerni a bizalmukat az első pillanattól fogva, mindig érezzék, hogy nem az ellenségei vagyunk. Ha kell vesztegessük meg olyan csemegékkel, amiket ritkán kap(pl. mogyoró). Soha ne közelítsünk teljesen felülről hozzájuk, mert azt támadásként fogják fel és elmenekülhetnek, mivel természetes környezetében ragadozó madarak fő tápláléka! Kerüljük a hirtelen mozdulatokat, hangokat is. A durva megfogástól megijednek, és ilyenkor könnyen megharaphatnak bennünket. Ha felemeljük valamelyiket, soha ne a farkuknál fogva tegyük, mert ettől érthető módon ingerlékennyé, támadóvá válnak, s ahogy tehetik, szabadulni kívánnak. Megfogásuk akkor a legeredményesebb, ha óvatosan a hasuk aljához csúsztatjuk a tenyerünket. Ha sikerült megijesztenünk őket, hogy hosszú perceken át hallhatjuk vészfüttyögésüket.

A deguk nagyon intelligensek, ebből következik, hogy jó a memóriájuk. Emlékeznek, ha megbántjuk őket, de ennek az ellenkezője is igaz, hiszen nagyon jól tudják, hogy ki a gazdájuk. Idővel felismernek minket, amit hirtelen felkeléssel, ugrálással hoznak tudtunkra.